Bevezető gondolatok

A hajdani jobbágyfalu mára Budapest szerves része. Fényes Elek 1851-ben 1541 lakosú „magyar falu”-ról ír, melyet többségében földművelők lakták, kevés számú iparossal, akárcsak a környező Rákos- és Palotai-patak menti falvakat. Fényes idejében nem számolták a cselédeket, így ehhez 100-150 lélek írandó hozzá. A XX. század közepén negyvenezer ember él már itt és a század vége felé a százezret is bőven meghaladta a Rákospalotán élők száma. Palota arcai - Öregfalué, Palota-polgárvárosé - jól elkülönülnek. Öregfalu sokáig megőrizte azt a zárt paraszti világot, amely nemcsak megtartó, hanem éltető is volt. Galgóczy írja 1877-ben, hogy „a lakosság negyedrésze kertészettel, s kerti vetemények termesztésével foglalkozik". A zöldségféléket jelentős területen és igen gazdaságosan termelték már a múlt század derekától. A székesfőváros és a Palota-polgárváros közelsége, a jó közlekedés, a polgárság jelenléte megteremtette polgárosult parasztságát. A piaci árusok palotai ruhája „áruvédjegy" volt. Tőlük elsőként vették meg a zöldséget, a paprikát, a paradicsomot, a friss tejet, túrót, tejfölt. Palotán már 1876-ban „szépítő bizottság” áll fenn, mely a „jobb és csinosabb építkezésre” felügyel. A XIX. század végén, XX. század elején egymás után épültek Palotán a nyaralók, a villák timpanonos főhomlokzattal, oszlopos előterekkel. Öntöttvas korlátrácsok, eklektikus ízű architektúrák kerültek ki az igényes kisiparosok kezei közül. Újfalu utcái békés polgári otthonokat rejtettek. Vasutasok, postások, kistisztviselők, állami hivatalnokok, egy-egy kisiparos békés otthonát. A „Sóder-gödör” pedig a szegény népet fogadta be, a vizes, útszélen ülő apró lakásokkal. A polgárosodni akaró proletárok élték életüket itt, miközben várták sorsuk jobbrafordulását. Egy polgári Magyarország letűnt világa ez, melynek feltámadását mintha napjainkban élnénk át újra - írja Czoma László Búza Péter: Palotai tegnapok (1995) című munkája előszavában. Rákospalota története honlapunkon e kötet alapján került feldolgozásra.

A régmúlt

Az újkőkori kultúrák a Dunán átkelve a Dunántúl felől érkezve hódítják meg a pesti oldalt. A Pest-síkságon kialakult települések népe is főleg a földművelésből élt. A folyóhoz közelebb nem volt esélyük e tevékenységre, lakhatatlannak találták a bonyolult domborzati mintájú, vadvizes, mocsaras árterületet. A későbbi Palota területét is az Ős-Duna egyik ága ölelte körül. Számos elhagyott, időnként új életre ébredő folyóág rendszere hálózza be a területet, amelyet tovább szabdalnak a Dunába ömlő patakok. Mocsaras, erdős sztyeppvidék, vadvizek között megbúvó homokpadokkal és szigetekkel. Az újkőkor embere nem találta ekkor még földművelésre alkalmasnak városunk e területét. Nem is került elő egyetlen régészeti lelet sem, amely ezen a vidéken e kultúrák jelenlétére utalna. Arra viszont alkalmas volt, hogy a rézkor emberének nomád állattenyésztési igényeit kielégítse. Az itt talált edénytöredékeket a Krisztus előtti III. évezred második felére keltezi a tudomány. Szarvasmarhát, kecskét, juhot tenyésztettek a Duna árterének gazdag legelőin. A téli hidegre készített egyik pásztortanya használati tárgyainak töredékeit találták fel a Kossuth utca 15. szám alatti telken. A ház helyén ma már a Csobogós lakótelep egyik háza áll. Ugyaninnen 1961-be bronzkori edénylelet is előkerült. A bronzkor településeit a történelem színpadáról lesöprik a halomsíros temetkezési rítust követő népek csoportjai. Ennek a jó 3400 évvel ezelőtti hódító mozgásnak „köszönhetjük" Rákospalota leghíresebb régészeti leletegyüttesét, mely mintegy 1400 esztendeje ásattatott el, s került elő 1878-ban Sinka János földműves portáján. A „palotai kincslelet” harmincnyolc, részben vagy egészben ránk maradt bronztárgy együttese. Nem érdektelen a tartóedény sem: a finoman iszapolt agyagból égetett, szép formájú és igényesen díszített kétfülű köcsög sem. A vizsgált területen az újabb lelet egy kora vaskori szkíta urnasír, amely a Mogyoród út 42. számú telken került elő. A sír, illetve a később ugyanitt előkerült síregyüttes az időszámításunk előtti 3., illetve 2. század éveiből való. A Mogyoród út éppen szemben fekszik a Kossuth utcával, a Szilas-patak túlpartján. És a Mogyoród útnak a (Régi) Fóti úton túlra nyúló szakaszán azonosítottak egy szarmata települést is, tűzrakóhelyek és egy putri nyomait. A valahai palotai Szőlőhegy (a mai MÁV telep) határában 1914-ben Gerecze Péter vezetésével kezdődtek munkálatok római kori kövek kiásása érdekében. Az ásatás dokumentációja időközben eltűnt. A Nemzeti Múzeum adattára két fényképet őriz, melyet Antall József, a későbbi miniszterelnök, akkor a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos főmunkatársa küldött el a közgyűjteménynek rövid kísérőlevéllel, amelyben leírja, hogy a családi képek rendezése közben bukkant ezekre, s mint számára érdekteleneket, átengedi mindkettőt, hátha használhatja a címzett. A képek egyikén egy csontváz látható, a másikon maga Gerecze római kövekkel bámész helybéliek társaságában. Az egyik fotográfia hátoldalán Gerecze kézírásával rögzíti: „Rákospalota-újfalui népvándorlás kori V.-VI. századi temetőből, a pestújhelyi szanatóriumtól 300 méterre, ahol később Rektető nevű magyar falu épült, melynek templom alapfalai is előjöttek. Ez a templom Contra Aquincum köveiből épült, ezek közt több feliratos kő is volt.” A Contra Aquincum a Rákos-patak torkolatánál kiépített ellenerőd és tábor volt, melynek kövei kerültek az évszázadok alatt ide. Rákospalota olyan gazdag római eredetű kövekben, hogy az párját ritkítja. A római időszakot követően területünk még mindig mocsaras, erdőfoltokkal tarkított. A dombhátakat szabályozatlan vizek folyják körül, de már kezd megjelenni a homok.

Honfoglalás, államalapítás

Kitüntetett helyszín a megyeri rév, ahol a Dunán átkelve őseink a nyugati országrészek elfoglalására indulhattak. A még mindig nem létező Rákospalota felségterületét teljes joggal terjeszthetjük ki a pesti oldalon a megyeri rév jobb parti utódtelepülésére: Káposztásmegyerre., annál is inkább, mert történelmének meghatározó részében az ténylegesen is Palotához tartozott. Pest megyében a honfoglalók a Szentendre – Dunakeszi vonaltól délre telepedtek le, a folyó mindkét partján színmagyar törzsek. Ezen időszak környékbeli leglátványosabb régészeti lelete Rákospalotáról került elő 1905-ben. Egy magányos női sír mellékletei, ékszerek egész sora. A sír halottját 950 körül temethették el. 1943-ban további két sírt bontottak ki a Szerencs utcában. Falvak majd csak az Árpád-korban tűnnek fel a földbe vájt kunyhók koncentrálódásával.

Őspalota a középkorban
1892-ben a Sín (akkor Mária) utcai 24. szám alatti telken egymás felett három rétegben jóval több, mint száz sírt sikerült feltárni. Mellékleletként ezüst pénzérmék kerültek elő, melyeket 1077 és 1204 között bocsátott ki az éppen soros magyar király. Feltételezések szerint a már településsé gyarapodott Palotának középkori sírkertjét találták meg. A Kossuth utca 41. szám alatti katolikus templom alapjai pedig Árpád-kori előzményekre épültek. Ekkor a Szilas-patakot kísérő falu neve Nyír. Oklevelekben először 1281-ben említik. A 14. században a budai bíró, Lóránd egyesíti a szomszédos falvacskákat: Palotát, Regteleket, Párdit és Sikátort. A falunak ő az első ismert tulajdonosa. Palota falut 1346-ban említi először oklevél. A 13. - 14. század fordulóján valamely birtokos itt építtetett rangos és föltűnő udvarházat. A Palota név eredete vélhetően innen származik, ezért változott az meg Nyírről.

NYÍR
A KIFEJEZÉS MOCSARAS, VÍZPARTI TELEPÜLÉSEK SZOKÁSOS MEGJELÖLÉSE A HONFOGLALÁST KÖVETŐ, NÉVADÓ ÉVSZÁZADBAN. TÁGABB TERRITÓRIUMA A DUNÁTÓL A GÖDÖLLŐI-DOMBSÁGIG, PEST HATÁRÁTÓL, A RÁKOS-PATAKTÓL A CSÖMÖRI-PATAKIG TERJED.

REGTELEK
A FALU NEVÉT EGYESEK ABBÓL EREDEZTETIK, HOGY A TELEPÜLÉS LAKÓIT UDVARI BOLONDOK ALKOTTÁK. VALÓJÁBAN MULATTATÓK, REGŐSÖK LAKTAK ITT. AMIKOR LORÁND BÍRÓ TULAJDONÁBA KERÜL A TELEPÜLÉS, AKKOR MÁR A HELY ELNÉPTELENEDETT.

1514-ben ezen palotát a Bakócz Tamás hadba hívó szavára gyülekező jobbágyok felgyújtják és lerombolják. A középkori település a későbbi Pataksoron, azaz a mai Kossuth Lajos utca Szilasra dűlő, páratlan oldalán feküdt. A szántókon főleg gabonafélék teremnek, de bőven van len és kender is. Jellemzőbbek azonban a rétek és kaszálók. A 15.-16. század fordulóján a kisebb települések elnéptelenedése és a népesebb jobbágyfalvak kialakulása a jellemző. Így népesedik tovább Palota is. Népessége színmagyar. Később a török itt is pusztítást végez. Újra telepítése a 17. században történik meg.

PALÓCOK
EZ A NÉPCSOPORT LAKTA A RÉGES-RÉGI, DE MÉG A 19. SZÁZADI PALOTÁT IS. EZ AZ ŐSI MAGYAR NÉPCSOPORT, MELY EGYSÉGES TÖMBBEN HELYEZKEDETT EL A HONFOGLALÁS IDŐSZAKÁBAN ZÖMMEL A MAI NÓGRÁD ÉS HEVES MEGYE TERÜLETÉN, DE MEGHÓDÍTOTTÁK PEST MEGYE EGY RÉSZÉT IS, MELYNEK NYÚLVÁNYA ÉPPEN PALOTÁVAL ZÁRUL.

A jobbágyfalu gyarapodása
Az 1546-os török összeírás során a falu lakatlan volt. A terület 1619-ben Koháry Péter, majd 1636-ban Újfalussy Gergely tulajdonába kerül Fóttal, Sikátorpusztával és Káposztásmegyerrel együtt. A reformáció ebben az időszakban hódít erre felé. Az elpusztult katolikus templom után az első templomot a reformátusok építik 1718-ban. A helybeliek fontos kenyérkereső foglalkozásává az válik, hogy hosszú távú fuvarokat vállalnak. Ez a 48-as szabadságharcig így is marad. A másik gazdasági előny, ami már akkor megmutatkozik az a nagyváros közelsége. A helyi kertkultúra terményeit a város piacán értékesítik a termelők. A piacozás jelentős bevételt hoz a településnek. Az Újfalusssyak kihalása után a fóti Fekete György lesz a földesúr. Fia, Fekete János gróf az egyetlen magyar, akivel Voltaire rendszeresen levelet váltott. Fekete a felvilágosodás híve és a nemesi ellenállás radikális szárnyának képviselője. Palota népe beállt a kuruc zászlók alá, s amikor a szabadságharcot leverik, a falu újra elnéptelenedik. A Fekete családtól – adásvétel útján – több tulajdonoson keresztül a Károlyiakhoz kerül a birtok. A családon belüli osztozkodáskor 1827-ben Károlyi Istvánhoz kerül ez a birtoktest, s az úrbérrendezésig (1860) az övé is marad, majd a ténylegesen ott gazdálkodók veszik tulajdonba.

BOHUSS TÓTOKAT TELEPÍT
1730 KÖRÜL TELEPÍTI BE AZ AKKORI BIRTOKOS, BOHUSS SÁMUEL NYITRA, ZÓLYOM VIDÉKÉRŐL AZ EVANGÉLIKUS TÓTOKAT. 1791-BEN 155 LÉLEK MONDJA MAGÁT EZEN A RÍTUSON ÉS ANYANYELVÜKÖN, AZAZ SZLOVÁKUL IMÁDKOZÓNAK. 1749-BEN AZ EGYHÁZAT CSÁSZÁRI PÁTENS OSZLATJA FEL. A SZABAD VALLÁSGYAKORLÁST II. JÓZSEF 1793-BAN ÁLLÍTJA VISSZA.

PANCZAMÁRIK
AZ INTENZÍV KERTÉSZKEDÉS ÚTTÖRŐI MÁR A 19. SZÁZAD DEREKÁN KEZDIK UTÁNOZNI A BOLGÁRKERTÉSZEKET. AZ 1870-ES ÉVEKTŐL PALOTA KERTJEI LÁTJÁK EL A FŐVÁROST BORSÓVAL, UBORKÁVAL, PARADICSOMMAL. ELEINTE A MAI SZABADSÁG HÍD ÉS AZ ERZSÉBET HÍD KÖZÖTTI RAKPARTON ÁRULTÁK TERMÉNYEIKET. A HAGYOMÁNYOS VISELETBE ÖLTÖZÖTT PALOTAI ASSZONYOK, AZAZ A PANCZAMÁRIK A MINŐSÉG ÉS MEGBÍZHATÓSÁG JELKÉPEI VOLTAK. A PALOTAI ÁRU IGEN NAGY MEGBECSÜLÉSNEK ÖRVENDETT.

Fejlődés a várossá válásig
A kertészkedés és piacozás olyan jövedelmeket teremtett, ami szép reményekre jogosította a gazdálkodókat. A paraszti élet hagyományai és szokásrendje azonban sokáig megőrződik Palotán. Rákospalota az 1840-es évektől nem egyszerűen egy Pest környéki falu, de felkapott nyaralóhely is. A Fő út és a vasút között, a Palota-újpesti állomás és a Palotai Erdő környékén fasorokkal telepített, igényes villákkal beépített utcák születnek. A vasút a Pest-Vác vonal építése során 1846-ban érkezik meg Palotára. Az infrastruktúra fejlődése a gazdasági fejlődést is megalapozza. A népesség rohamosan fejlődik, s a település hamarosan kinövi Öregfalu kereteit. Az Ófalu határában, a mai Szőcs Áron utca, Rákos út, Palánk utca és Palotás utca által határolt területen, a hajdani sódergödörnek hívott nyomornegyed helyén felépül Palotaújfalu. A Károlyiak iparfejlesztése és a vasúti járműjavító kitelepülése hatására pedig az Újpest felőli határban kiépül Istvántelek. 1923-ban Rákospalota elnyeri a városi rangot, azaz nagyközségből rendezett tanácsú várossá nyilvánítják. 1950 január 1-én pedig Nagy-Budapest részévé válik.

A LÓVASÚT ÉS A BUR
A LÓVASÚT A VÁCI ÚTI, ÚJPEST HATÁRÁBAN LÉVŐ VÉGÁLLOMÁSÁTÓL HOZTA AZ UTASOKAT, DE ELLÁTTA A KÁROLYI-URADALOM ÉS TÖBBEK KÖZÜTT AZ OLAJGYÁR TEHERFORGALMÁT IS. VILLAMOSÍTÁSAKOR BUDAPEST-VIDÉKI KÖZÚTI VASÚT NÉVEN RÉSZVÉNYTÁRSASÁGGÁ ALAKULT. 1894-BEN KAPOTT ÉPÍTÉSI ENGEDÉLYT EGY MÁSIK VÁLLALKOZÁS, A BUDAPEST-ÚJPEST-RÁKOSPALOTA VILLAMOS KÖZÚTI VASÚT (BUR), AMELY A LEHEL TÉRRŐL KIINDULVA, A LEHEL ÚTON, AZ ÚJPESTI ISTVÁN ÚTON KÖZELÍTETTE MEG MEGYERT ÉS EGY SZÁRNYVONALA A RÁKOSPALOTAI FŐ UTAT. A VÁCI VASÚT FÖLÖTT ÁTÍVELŐ, AZ ÁRPÁD UTAT A FŐ ÚTTAL ÖSSZEKÖTŐ HÍD MEGÉPÜLÉSE UTÁN, 1910-BEN NYÍLT MEG A MÁSODIK VASÚTVONAL, MELYNEK A NYUGATI TÉR VOLT A VÉGÁLLOMÁSA. 1912-BEN NYITJÁK MEG AZ ÚJFALUN, A BELLER IMRE UTCÁN ÁT KÖZLEKEDŐ VONALAT.