Bevezető
Ha valaki a fővárosban az Újpest nevet hallja, akkor elsősorban a focicsapat, az ÚTE jut az eszébe, esetleg a Vízművek, vagy az egykori határcsárdában található Megyeri Halászcsárda. Angyalfölddel együtt a tipikus budapesti munkáskerületek közé tartozik. Területe 18,8 km2, és ezzel 13. a fővárosi kerületek között. Lakosainak száma mintegy 100 ezer fő (5. hely). A kerületben található lakások száma megközelítőleg 42 ezer (7. hely). A kerület északi részén még jelentős, fejlesztendő területek vannak. A természeti értékek körében a valamivel több mint 900 ezer m2 gondozott park, a Farkas erdő, az újpesti Duna-part - a hajdani Palotai-sziget területén lévő ártéri erdő -, illetve a homoktövis élőhely védett területe említendő.

Újpest története a középkorban
A kerület a hozzá tartozó Megyer és Káposztásmegyer nevéből ítélve valószínűleg a honfoglalás kori Megyer törzs szálláshelye lehetett, a Duna túlpartján elterülő Békásmegyerrel együtt. Kialakulásában komoly szerepe volt az itt létrejött révátkelőnek, melyről Anonymus is megemlékezik. Első írásos említéseiben (1148/1253) Meger néven szerepel. Az itt álló középkori falu a török korban elpusztult.

Az alapítás kora
A mai Újpest területe a XVIII. századtól a Károlyi család Újpest-megyeri birtoktestéhez tartozott. Gróf Károlyi István 1830-ban a Rákospalotai pusztájához tartozó István-hegyet bérbe adta szőlőtermesztés céljaira. Egy évvel később itt alakították meg a vincellérek a mai Újpest magjának tekinthető Újmegyer hegyközséget. Mivel a Károlyiak a mezőgazdasági termelést a káposztásmegyeri birtokukra összpontosították, ezért Újpest egyre inkább ipari településsé válhatott. (A káposztás előtagot a birtok az ottani káposztaföldekről kapta, hogy ezáltal a többi Megyer nevű településtől megkülönböztethessék.) Az új település fejlődésére jótékonyan hatott Pest közelsége, és az, hogy a földbirtokos lehetőséget biztosított iparosok és kereskedők letelepedésére. Nagy számban érkeztek ide zsidó kereskedők is, akiknek nem engedélyezték a Pesten történő letelepedést. Amikor 1840-ben gróf Károlyi István kiadta Újpest alapítólevelét, talán még önmaga sem gondolta, hogy alig két emberöltő múltán e kezdetben "Új-megyerként" említett település Magyarország harmadik legnépesebb ipari városa lesz. Az okirat teljes jogegyenlőséget, vallásszabadságot és kereskedelmi szabadságot biztosított a letelepedők számára. A Károlyiaknak a XVIII. század végén már volt Pesten egy palotájuk, a Petőfi Irodalmi Múzeum épülete, amelyet Károlyi József 1803-ban bekövetkezett halála után özvegye, visszaköltözve gyermekeivel a Duna két partján álló városba, uradalmai középpontjává tett. 1808-ban megvásárolták a fővároshoz közeli fóti uradalmat is. Ez a Pest észak-keleti részén elterülő, nagy kiterjedésű terület a napóleoni háborúk előtt Magyarországon szokásos, de a XIX. század elejére már elavult mezőgazdasági termelés által volt csupán hasznosítva. A pusztának azonban csak egy részét használták mezőgazdasági termelésre, a vendégfogadó és a majorság fenntartására, a többi kaszáló és legelő volt. Káposztásmegyeren az első iparszerű tevékenység a pálinkafőzés volt. Egy 1825-ös felmérés szerint: „ vagyon itten a méltóságos uraságnak egy újabb alkotású apparátussal ellátott Pálinkaháza, melyben az esztendőnek hat téli hónapjai alatt főzettetik a pálinka, s ez rész szerint az Uradalmi Kortsmában mérettetik." A parcellázott terület legnagyobb bérlőjének, Mildenberger Mártonnak egy serfőzőház építésére adott engedélyt, és a földesúri regálék egy részéről is lemondott. Mildenberger, a jó üzletmenet láttán a következő évben kibérelte a majorosházat, családjával együtt ide költözött, s ezzel Palota félé déli irányban ás Vác felé északi irányban meghatározta a település kezdeti térszerkezetének kialakulását. 1833-ban István-hegyen már kápolnát szenteltek, ez is mutatja a bérlők nagy számát. A homokos talaj azonban nem adott igazán jó, bornak való szőlőt, s ezért a próbálkozás nem töltötte ki a 32 évre adott bérlét idejét. Károlyi István ekkor mással kísérletezett. Zsidó telepeseket hívott a káposztásmegyeri pusztára. Velük a mezőgazdaság és a szolgáltatás mellett, megjelent az ipar és a kereskedelem is, a betelepítés pedig néhány esztendeig folyamatosan növelte a terület lélekszámát. 1840-ben született az a négy részből álló szabályzat, amely a körülményeket regisztrálva, jogok és kötelezettségek lefektetésével Újpest kialakulásának és fejlődésének kezdeti dokumentumaként, a házai városi fejlődésnek is jelentős forrásává lett: egy feudális társadalom szavaival, polgári elveket testesített meg. Az alapító levél néhány paragrafusa kimondottan a befektetésre ösztönözte a bérlőket. A parcellázások következtében már a következő évben néhány ház épült a Palotára vivő út mellett és a Duna partján..
A lakosság lélekszáma ettől kezdve évtizedenként megtöbbszöröződött: 1890-ben már megközelítette a 25 ezret, 1910-ben meghaladta az 50 ezret. A főváros és a Duna közelsége, a remek vízi, közúti és vasúti közlekedés egyre több gyárost és iparost vonzott Újpestre. A település első sorban fa- és bőriparáról vált ismertté, a pestiek ugyanakkor nyaralóhelyként is megkedvelték e helységet. Tímárok, asztalosok telepedtek le. Bor-, textil- és bútoriparának fejlődése a település egészére kihatott. A fejlődésnek indult településnek létérdeke lett a közlekedés kiépítése. 1863-ban az alapító Károlyi István fia, Károlyi Sándor egy Pest és Újpest között járó lóvasút létrehozását kérvényezte. A Helytartótanács az engedélyt két évvel később adta ki. Egy hónap múlva megalakult a Pesti Közúti Vaspálya Társaság, s egy bő év múlva ünnepélyes keretek között indult az első lóvasút az egykori Széna, ma Kálvin térről Újpestre. Szoros összefüggésben állt a közlekedés fejlesztésével a kereskedelem elősegítése, ami szintén az alapítólevél célkitűzései közé tartozott. Ennek jegyében kérvényezte 1863-ban Újpest hetivásár tartását és a megyeri rév működtetését. A közművek kiépítettsége is jelentős mutatója egy település civilizáltságának. Ezért ajándékozta 1885-ben Károlyi Sándor Újpestnek, az akkor már befedett Gyáli-csatornát az egykori Gyáli-tó, majd Gyáli-patak maradványát, hogy ezzel is hozzájáruljon a város csatornahálózatának: fejlesztéséhez. A község 1892-től az első ideiglenes szemét lerakóhelyet is az uradalomtól bérelte. Az újpesti főplébánia létrehozásában a Károlyi családnak jelentős része volt. 1868-ban még Károlyi István adományozott telket templom és paplak építésére a mai István tér területén, s a káplán ellátásához is hozzájárult. Az ekkor még a fóti plébániától függő egyházközség érthető módon önállósulni akart, erre akkor nyílt lehetőség, amikor Károlyi István 1874-ben lemondott a kegyúri jogairól. Újpest a XIX. század végén már színházzal, kaszinóval, számos baráti körrel és sportegylettel, kávéházak és vendéglők tucatjaival rendelkezett. Az újpesti városháza akkor még községháza 1900-ban készült el.

Az iparfejlesztés időszaka
A lóvasút megjelenésének idejére, 1866-ra bizonyos mértékben a város a Pesten dolgozók lakótelepévé vált. Területén előszeretettel alapítottak olyan üzemeket is, amelyeket a belvárosban nem engedtek, s itt találtak új helyet maguknak, ami tovább növelte a munkás lakosság számát.. 1870-ben a település lélekszáma megközelítette a 10 000 főt. Az 1876. évi árvíz nagy károkat okozott. Az 1890-es évektől egyre jelentősebb ipari várossá vált. Ekkor már működött a Mauthner- (1889) és a Winternitz-bőrgyár, a Lőwy Dániel és fia Parkett- és Furnirgyár, a Keleti és Murányi Vegyészeti Gyár, a Schreiber Henrikféle Ecetgyár és a Baeder Illatszergyár. 1900-ban jegyezték be az Egyesült Villamossági Rt-t, 1905-ben alapították, a két évvel később már villamos energiát termelő Phőbus Társaságot. 1907-ben építették első vegyipari nagyüzemét a Leiner Fülöp-féle Sósavgyárat. 1907-ben épült fel az Egyesült Villamossági Gépgyár.

Nagyközségből város
Bár a településen jelentős befolyással bíró Szociáldemokrata Párt a község Budapesthez való csatlakozása mellett foglalt állást, az 53 ezer lakosú nagyközség 1907-ben rendezett tanácsú várossá alakult. Első polgármestere a lokálpatrióta dr. Ugró Gyula lett. Újpest ekkor már rendelkezett kikötővel, a városalapító Károlyi család segítségével önálló kórházzal, postahivatallal is. A város gyors gazdasági, urbanisztikus és kommunális fejlődésnek indult. Tűzoltólaktanya, vágóhíd épül, a kövezett utakat éjjel villannyal világítják meg. A városban vezetékes víz van és kiépítik a szennyvízcsatorna hálózatot is. De van rendőrsége, bírósága, színháza is. Ezután még erőteljesebben fejlődött a nagyipar Újpesten. Nagyüzemei mellett (Chinoin, Egyesült Villamossági Rt., Bányagépgyártó Vállalat stb.) jelentős szerepet játszott a főváros vízellátásában is a belga tulajdonú Ister Magyar Vízmű Rt. révén, mely 1910-ben kapott koncessziót kutak fúrására a Duna-parton. Újpest részben még ma is Budapest egyik kútja. Káposztásmegyeren ebben az időben a főváros ellátására 60 kutat építettek. Az ország 7. legnagyobb településeként kapott 1923-ban megyei jogú városi rangot. 1912-ben már itt termelt Közép-Európa egyik legnagyobb vegyi üzeme a Chinoin. A Magyar Ólomgyárat (sörétet, lövedéket és más hadianyagot készített) 1917-ben alapították. Egy évvel később rakták le a Bányagépgyártó Vállalat alapjait. A két világháború között csak könnyűipari üzemek alakultak, így 1924-25-ben az Angol-Magyar Cérnagyár Rt, a későbbi Újpesti Cérnagyár, s alig valamivel később az Újpesti Posztógyár. A tartós iparosodás folyamatos népességnövekedést eredményezett, így lakosságát tekintve 1925-ben már hetedik az ország nagyvárosainak sorában. Ezek az esztendők az egyenetlen fejlődés következtében kedveztek a trösztösödésnek: 1928-ban alakult a Magyar Pamut Rt., a Standard Villamossági Rt., az Ecetipari Rt., 1929-ben pedig a Pannónia Szőrmegyár Rt.

Budapest részeként
1950 január 1-én Budapesthez csatolták, és - politikai megfontolásból, a munkáskerület rangjának növelésére -, az addigi belvárosi kerület sorszámát (IV.) kapta. (A Belvárosnak pedig a Lipótvárossal összevonva ez utóbbi V. sorszáma jutott.) Megtartották gyárvárosi jellegét. Fejlesztették iparát, de átalakították a városkép arculatát is. Lakótelepek jöttek létre a régi temetők, szűk utcák és a földszintes házak helyén. Ezzel ugyan egységesebb körülményeket biztosítottak az élethez, de uniformizálták a városrészt, nagy részben kicserélődött a lakosság. 1952-ben kezdte meg működését a Vákuumtechnikai Gépgyár, 1966-ban a Budapesti Bútoripari Vállalat. Az Egyesült Izzó továbbra is Újpest nagyhírű gyárai közé tartozik. A Chinoin Gyógyszerárugyár 1950-51-ben kezdte el a penicillin gyártását.1961-től 1966-ig rekonstrukciót hajtottak végre. A Magyar Pamutipar 1950-ben Hazai Pamutszövő néven válik ki az óbudai gyárból. Bővítették az Országos Bányagépgyártó Vállalatot. Az Újpesti Cérnagyár korszerűsítését 1956-63 között végezték el. A növekvő lakásigény kielégítésére 1950-től 5000 lakás építését kezdték meg a Lőwy Izsák utcában, az Árpád, az Attila, a Pozsonyi úton, a Papp József téren és a Városkapunál. Annak ellenére, hogy kiemelten kezelt munkáskerület volt, rekonstrukciója meglehetősen későn, az 1970-es évek végén kezdődött, és összefüggött az Észak-Déli Metró építésével. A városközpont rekonstrukciójáról 1973-ban döntött a Fővárosi Tanács, melyre két ütemben került sor. Az első ütem az Árpád úttól délre, a Tél utca - Aradi utca - Munkásotthon utca - Istvántelki út - Elem utca közötti területen, a második ütem építkezései az Árpád úttól északra, az István út - Bercsényi utca - Görgey Artúr út - Kiss János utca - Árpád út által határolt területen 1980-ban indultak. A rekonstrukcióhoz kapcsolódott az észak-déli metró építkezése, melynek egy szakasza az Árpád út alatt halad. Az első ütem területén csak a közintézményeket tartotta meg a terv, összesen 4929 lakást bontottak el. A területen 9588 lakás épült házgyári technológiával, öt és tizenegy szintes lakóházak. Ekkor épült meg 88 általános iskolai tanterem, 1000 gyermek részére óvoda, 500 gyermek részére bölcsőde és több mint 10 000 m2 kereskedelmi és szolgáltató létesítmény. A második ütemben 5681 lakás, 48 tanterem, 500 óvodai és 240 bölcsődei férőhely, illetve 5000 m2-nyi kereskedelmi épület, orvosi rendelő és gyógyszertár. A Görgey Artúr út mentén faipari szakközépiskola és nyugdíjasház is épült. Ekkor készült el az Árpád Üzletház.

Tervezők:
I. ütem: Kruppa István (RRT, beépítési terv)
II. ütem: Vinkovics István (RRT)
Róth János (beépítési terv)
Lakóépületek tervezői: Kruppa István, Baranyi Attila, Kutlik Miklós, Csorba Zoltán, Klicsó László, Csordás Tibor, Korányi András.

Közintézmények tervezői: Jurcsik Károly, Varga Levente, Peschka Alfréd, Ágoston Miklós, Érces Elemér, Horváth Bertalan, Róth János, Jurányi Erika.

1983-ban kezdetét vette Újpesten belül egy új városrész kialakítása, a káposztásmegyeri lakótelepé.

Istvántelek
A terület névadója Gróf Károlyi István volt, akinek nagy kiterjedésű újpesti birtokainak itteni, déli részén az 1870-es években a birtok mintagazdasága állt. Területének legnagyobb részét az északon található lakótelep kivételével a hajdani MÁV Istvánteleki Főműhely foglalja el. 1901-ben kezdték kiépíteni, és 1905-től már teljes üzemben javították itt a különböző vasúti járműveket. Saját erőműve látta el árammal Budapest néhány állomását és egy ideig a gödöllői HÉV vonalat is. 1950-ben Landler Jenő Járműjavító Üzemnek nevezték el, régi nevét 1990-ben kapta vissza. 1992-ben a Dunakeszi Járműjavító Üzemhez csatolták.

A városháza története
A település első választott bírái magánházakban, saját lakásukban tartották üléseiket. Az első községháza 1845-ben közadakozásból épült fel a mai Árpád út 21. szám helyén. 1874 tavaszán helyi zavargások a községháza felgyújtásáig vezettek. A zavargások után a községházát felújították és az épület még negyedszázadon keresztül adott otthont Újpest elöljáróságának. Nemsokára megfogalmazódott a szándék: "az István téren - a mázsaházzal szemben - kétemeletes községház építtessék". Az újpesti községháza tervpályázatára öt pályázat érkezett. A nyertes pályamű alkotói: Bőhm Henrik és Hegedűs Ármin, a korszak ismert építészei. Már javában folytak az építési munkálatok, amikor a vármegye alispánja tudatta, hogy Újpesten felállítják a járásbíróságot. A lakosságnak korábban Pestre vagy Vácra kellett utazni a peres ügyekben. Hamarosan megszületett a döntés, hogy a Királyi Járásbíróságot az új községházán helyezik el. "az ideiglenes átvétel Zsoldos főjegyző, Virág főmérnök, Hegedűs és Bőhm műépítészek, Hoffer mérnök által 1900. augusztus 22-én megtörtént s jegyzőkönyvileg megállapíttatott, hogy az építési vállalkozó szerződési kötelezettségeinek eleget tett." "1900. októberétől az új községháza valamennyi hivatali helyiségben fogadták az ügyfeleket. A testület november 5-én, ünnepi üléssel avatta fel a közgyűlési termet. A piac felöli oldalon - a hátsó homlokzat előtt - aprócska teret alakítottak ki. Ott gyülekezhetett Újpest népe, ha a polgármester nyilvánosan kívánt szózatot intézni hozzájuk. Úgy mesélik, a földszinti kapu feletti erkélyről - szó szerint - összetrombitálták a lakosságot, innen kapta e közterület a Trombita tér nevet. A törvényességre az oromzaton elhelyezett bronz szoboralak: Roland vitéz ügyelt. A középkori mondahős, akinek legendája Nagy Károlyhoz fűződik, később néhány Észak-németországi város: Bréma, Magdeburg, Halle és Brandenburg középületein tűnt fel. A páncélban, karddal ábrázolt vitéz szoborváltozata a városok törvényhatósági jogainak jelképekévé vált. Az eklektikus stílusú - számos szecessziós jegyet is magán viselő - épület a századforduló jelentős alkotása, amely immár érett a műemléki védelemre.

Mauthner Testvérek és Társai Rt.
1887-ben családi bőrnagykereskedésként alapították A bőrgyártást a Váci út 40. szám alatti Jordán Károly-féle gyár megvásárlásával alapozták meg. A bőrök krómcserzési eljárását Magyarországon elsőként Mauthnerék alkalmazták. A családi céget 1922-ben szervezték részvénytársasággá. A gépszíj-, bakancs- és felsőbőrgyártás mellet az 1930-as években meghonosították a kesztyűbőr gyártását és konfekcionálását. 1948-ban államosították, s a gyár az Újpesti Bőrgyár nevet vette fel. 1963-tól a Bőripari Vállalat, 1971-től a Budapesti Bőripari Vállalat gyára. 1988-ban felszámolással megszüntették.

Újpesti Gépelemgyár (Dugonics u. 11.)
Elődje a Pneumatikus és Hidraulikus Gépek Gyára, illetőleg a Préslégszerszámgyárból alakult Szerszám és Gépelemek Gyárak Nagyvállalat Gépelem Gyára. 1971-óta működött Újpesti Gépelemgyárként. Tevékenységi köre közúti jármű alkatrészek és hidrosztatikus energetikai átviteli berendezések gyártása.

Újpesti Gyapjúszövőgyár (Berni u. 1.)
Jelenlegi székhelyén csehországi kezdeményezésre 1923-ban adtak Finomposztógyár Kopetzky és Fiai Rt. néven adtak posztógyártásra engedélyt. 1933-ban Silberpfennig nevű magyar tőkés tulajdonába került és Budavidéki Posztógyár Rt. néven folytatta tevékenységét: készgyapjú és gyapjútípusú szövet termelését és értékesítését. 1948-ban Budavidéki és Újpesti Gyapjúfonó és Szövőgyár Rt. néven működött, amikor államosították. 1953-ban egyesült az Újpesti Fésűsszövőgyárral, ekkor kapta az Újpesti Gyapjúszövőgyár nevet. 1963-ban összevonták a Bajai Finomposztógyárral és annak gyáregységeként szerepelt, majd 1971-től újra önállóvá vált. Az 1973-75 évi szövödei rekonstrukció keretében telephelyet létesített Tápiószecsőn, 1975-78-ban létesítette az Újfehértói Gyárat, ahová a fonal előállítást összpontosította és termékkörét kiegészítette tiszta szintetikus kötőfonal gyártással. 1990-ben a vidéki részlegeit megszüntette.

A helyi sajtó
A peremvárosokban legkorábban Újpesten indult meg a lapkiadás.
Újpest (1884-85), Újpest és Vidéke (1885-87), Újpesti Ellenőr (1887-94), Újpesti Hírlap (1891-1919), Újpesti Közlöny (1891-1904), Közérdek (1896-1906), Szabad Hon (1907-12), Ellenzéki Hírlap (1908-19), Újpest (1907-10), Újpesti Napló (1909-36), Újpest és Környéke (1910-19), Újpesti Közlöny (1910-22), Újpesti Figyelő (1911-17), Újpesti Hírlap (1919-29), Független Újság (1921-44), Budapestvidéki Újság (1926-38), Szabad Újpest (1945-48), Független Nemzet (1946-48), Jövő (1946-48), Észak Pestkörnyék (1949), Újpest (1959-90), Újpest Újság (1990-napjainkig).

Újpest belsővárosi református templom (Szent István tér 24.)
1878-ban épült, 1932-ben bővítették, 1941-ben magasabbra emelték a tornyát.

Újpesti homoktövis élőhely
Az ezüstfafélék családjából hazánkban egyedül a homoktövis (Hippophae rhamnoides) őshonos. Síksági, úgynevezett hordaléksztyepp növény. A Belső-Ázsiából származó félsivatagi faj Magyarországon mint jégkorszaki maradvány maradt fenn. Ágas-bogas, tövises cserje. A hőmérséklet szélsőségeit jól tűri, de páradús éghajlatot és sok napsütést igényel. Apró, narancssárga, bogyószerű termései C vitaminban igen gazdagok, levelét vérnyomáscsökkentő teákba keverik. Sok helyen díszcserjének, illetve homokos talajok megkötésére ültetik. Az újpesti állomány Magyarországon az egyetlen, amely természetes, eredeti előfordulás állapotát idézi. 1974 óta védett, a IV. kerületben, a Vízművek lakótelep és a tőle északra fekvő Székesdűlő városrész között a 2-es főút keleti oldalán helyezkedik el. Szinte csodával határos, hogy megmaradt. Nagyon érzékeny terület, így nem látogatható. Az egykor egybefüggő homokpusztagyepek rohamos degradációja olyan emberi okokra vezethető vissza, mint a katonai gyakorlótérként való használat, kavicsbányászat, építkezések, valamint a tájidegen fajokkal történő erdőtelepítés. A homoktövisen kívül a területen több olyan, a fővárosban rendkívül ritka, vagy máshol nem található növénykülönlegesség is található, mint a fokozottan védett csikófark (Ephedra distachya), a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), a kései szegfű (Dianthus serotinus), a homoki kikerics (Colchicum arenarium), a homoki nőszirom (Iris arenaria), a homoki vértő (Onosma arenaria), a homoki kocsord (Peucedanum arenarium), a pusztai meténg (Vinca herbacea) és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica).

Újpesti Papírgyár (Váci út 83.)
1923-ban kezdte meg működését Kőbányán kézilemezüzemként.. 1927-ben, az akkori tulajdonos Hoffmann család megvásárolta a Viktória Bútorgyár telepét, s az áttelepített papírgyárat részvénytársasággá alakította. Megvették a konkurens újpesti Danuvia és a Nagymarosi Papírgyárat is. Exportjukat elsősorban a keleti országokkal bonyolították, a részvényesek között dél-amerikai cégeket is találni (pl.: Mutator Rt.). A gyárat 1948-ban államosították. A gyár ipari vágányokkal, hidraulikus présekkel történő korszerűsítése után 15 féle lemezt gyártottak. 1954-ben a Kartonlemezgyár I. számú telepeként működött tovább, 1957-ben Hungária Kartonlemezgyár néven önállósult. Az üzemet 1963-ban újáépítették, majd a Papíripari Vállalthoz csatolták.

Újpesti vasúti híd
A Budapest - Dorog - Esztergom vasútvonal hídja. 1896. november 3-án nyílt meg. A Dunát a Váci úttól hidalja át. a Népszigetig hat parti nyílása van (Buda felé haladva 35+20+40+50+40+20=205 m összhosszban). A Népszigeten töltésben folytatódik. A Duna medre fölött hét 93 méteres nyílás van, majd egy 20 m hosszú parti nyílás következik. A híd összesen 671 m hosszú. A hídon egy vágány és egy 2 m széles járda épült. A híd rácsos szerkezetét 1921-ben és 1932-ben megerősítették. 1944 augusztusában a légi támadások a hidat használhatatlanná tették, majd a visszavonuló német csapatok 1945 január 24-29-én felrobbantották. Az újáépítést a MÁVAG 1954-ben kezdte meg. A hidat 1955-ben adták át a forgalomnak.

Újpesti Torna Egylet
1885. június 16-án az újpesti piactéri iskolában alakult. Az első szakosztályai a torna, a vívás és az atlétika voltak. A híres UTE bálok a kezdeti években a nagyközség évenkénti reprezentatív táncestélyei voltak. 1900-ban az Újpesti Football Club és az Újpesti Atlétikai Club összeolvadásával megalakult a labdarúgó szakosztály. Az első újpesti futballpálya a pamutgyári mezőn, Károlyi László gróf birtokán volt., az UTE itt játszotta első mérkőzését 1900. április 29-én. A klub 1905 óta szerepel az I. osztályban. Az első nemzetközi mérkőzésükre Prágában, 1908-ban kerül sor. Az úszók 1913-ban az első újpesti uszoda átadásakor jutottak szerephez. Az UTE az 1920-as évekre az egyik legjelentősebb sportegyesületté válik. 1922-ben Hajós Alfréd tervei alapján elkészült a Megyeri úti stadion. A kerékpáros szakosztályt 1925-ben alapították meg. Az 1926-ban bevezetett profizmuskor az UTE Újpest FC néven szerepel a bajnokságban. Az UTE sportolói szinte minden sportágban az élmezőnyben vannak. Halasy Olivér például egy évben nyert EB-t úszásban és vízilabdában. Az újpesti sikerek hátterében a híres sportmecénás, Aschner Lipót áll. Az újpesti élsport kiválóságai 1949-ig versenyeztek az UTE színeiben. 1950. március 31-én az UTE egyesült a Budapesti Rendőr Egylettel, és megalakult az Budapesti Dózsa SE. A Dózsa a belügyminisztérium kiemelt sportegyesületévé vált. 19 szakosztálya negyven éven át jelentősen alakította a magyar sportélet fejlődését. 1957-ben nevét Újpesti Dózsára változtatta, mivel a forradalom leverése után a politikai vezetésnek előnyösebb volt az egyesület újpesti hagyományait előtérbe állítani. Az egyesület 1991-ben kapta vissza eredeti nevét.

Árpád Kórház
(Árpád út 126.) 1906-ban Heik Józsefné hagyatéka és az Újpesti Szegény Gyermekkórház Egyesület létesítette 180 ággyal Újpesti Szegénygyermek Kórház néven. A későbbi fejlesztés során 205 ágyon már belgyógyászati, sebészeti, fül-orr-gégészeti, bőrgyógyászati és szemészeti betegeket gyógyítottak. 1928-ban külön 70 ágyas szülőotthon is kapcsolódott hozzá. 1945 után városi egészségügyi intézményként jött létre Árpád Kórház néven.

Károlyi Sándor Kórház
(Nyár u. 99.) Gróf Károlyi István végrendelete értelmében Károlyi Sándor létesítette 1895-ben, s fenntartója 1945-ig a Károlyi hitbizomány mindenkori birtokosa volt. Eredetileg belgyógyászati, sebészeti és szülészeti osztálya nyílt 150 ággyal. Az Újpesten később létrejött önálló szülészeti-nőgyógyászati intézmény megalakulása után ezen osztály helyére fül-orr-gégészeti és bőrgyógyászati részleget szerveztek. 1967-ben az újpesti fekvőbeteg gyógyintézetek összevonásával itt alakult meg az Újpesti Kórház központja.

Tungsram Rt.
(Váci út 77.) 1872-ben Egger Béla egy bécsi cég tulajdonosa Budapesten távírdaszerelő műhelyt alapított. 1882-ben testvérével Első Osztrák-Magyar Villanyvilágítási- és Erőátviteli Gyár néven társaságot alapított. és megkezdte a szénszálas izzólámpák gyártását., amelyeket Edison 1879-es találmánya alapján készítettek. 1896-ban a Pest Megyei Kereskedelmi Bank és a Niederösterreichische Escompte Gesellschaft a bécsi és a pesti üzemeiből létrehozta az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-t. 1901-ben Újpesten építették meg a gyártelepet.1906-ban itt állította elő Just és Hanemann az első wolframszálas izzólámpát, amelynek szabadalmát a Tungsram Rt. megvásárolta és ennek hasznosítására létrehozta a Nemzetközi Wolfram Rt-t. 1911-ben kezdték gyártani a gáztöltéses wolfram lámpákat. 1912-ben a Western Electric Crpa érdekeltséget vállal a Tungsram Rt-ben, ettől kezdve használják a Tunksram márkanevet. Az 1920-as évek végén kezdték el az elektroncsövek nagy mennyiségű gyártását. 1932-ben a részvényeket a General Electric Company vette át. A Tungsram kutatólaboratóriumában dolgozta ki Bródy Imre a kriptonlámpa technológiáját, melyet 1936-ban dobtak piacra, s ezzel forradalmasították az izzólámpa gyártását. Ezekben az években a Tungsram már világhírű vállalat volt. 1948-ban államosították, de a részvénytársasági forma megmaradt. A 70-es évektől jelentős fejlesztések történtek a fényforrásgyártás és a vákuumtechnikai gépgyártás terén. Az izzólámpán kívül félvezetőket, fénycsöveket, tv-képcsöveket kezdtek gyártani. A 80-as évektől ismét kiépítették a nemzetközi hálózatot. A részvények többségét 1989-ben a General Electric vásárolta meg.

CHINOIN Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. (Tó u. 1-5.)
1910-ben alapította Wolf Emil és Kereszty György vegyészmérnök az Alka Vegyészeti Gyárat. Céljuk a hazai szintetikus alapú vegyipar megteremtése volt. 1912-ben telepítették át Újpestre. A hjáborús megrendeléseknek is köszönhetően egy évtized alatt korszerű gyárrá fejlődött. Az I. világháború után a Bilagit, Demalgon, Insulin, Neomagnol, Deseptyl, Papaverin nevű készítményekkel alapozta meg a gyár világhírnevét. Az 1948-as államosítás után is formálisan rt. maradt. Ekkor teremtődött meg a penicillin nagyüzemi gyártása. Tökéletesebbé tették a Sevenal, a Papaverin gyártását. 1950-től a Chinoin az ország antibiotikum gyártó bázisa. 1960-tól ismét készít növényvédőszereket. 1986-ban fejeződött be a több éve húzódó rekonstrukció (tabletta, drazsé, injekcióüzem létesült). 130 használt és 500 bejegyzett védjegye van.

Felhasznált forrásmunkák:
www.ujpest.hu
www.vendegvaro.hu
Budapest Lexikon
Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv 2005